Szokásunkhoz híven várost néztünk a tegnapi nap folyamán Norbival. Természetesen szokásunkhoz híven, egy jó ebéd után. Olyan finom hal volt, hogy azt nem lehet leírni. Nagyjából bármit csináltak volna még ezzel a hallal, az csak rontott volna rajta. :)
Sajnos tegnap hétfő volt, ezért a múzeumok nagy része zárva volt. Kezdtünk az Ile de la Cité-n, ami a Szajna közepén található. Ez az eredeti Párizs magja. Itt telepedtek le 2000 éve azok a bizonyos kelta törzsek. Egy jól védhető sziget, ami végső soron nagy szerepet játszott abban, hogy ma olyan Párizs, amilyen. A szigeten található a Notre Dame, a Sainte-Chapelle, a Conciergerie. Továbbá Párizs egyik utolsó virágpiaca, illetve a Palais de Justice, ami egy régi királyi palota, manapság pedig a bíróság épülete. A metróból kilépve a Notre Dame-al kerültünk szembe, de ezt nem most néztük meg.
A Sainte-Chapelle templom a gótikus építészet csúcsa, amit IX. Lajos épített abból a célból, hogy különféle Krisztus ereklyéket tároljon. Sikerült megszerezni Jézus állítólagos Töviskoronáját, és a kereszt egy darabját is, többek között. Az ereklyék közel háromszorosába kerültek a Sainte-Chapelle építési költségeinek. A Conciergerie pedig egy börtön. Sajnos ezeket nem tudtuk megnézni, mert túl hosszú volt a sor, és fizetősek is. Megnéztük viszont a bíróság épületét, és a virágpiacot.
Ezt követően átkeltünk a Pont Neuf-ön, ami nevével ellentétben (Új Híd) Párizs legrégebbi hídja. Szemben a La Samaritaine, egy híres bevásárlóközpont. Mellette a St-Germain l'Auxerrois templom, amit megnéztünk. Ennek is elég hosszú történelme van, a lényeget átugorva manapság is a gótikus építészet remekművének tartják, bár kevésbé ismert, és alig is voltak benne.
Kis séta után elértük a Tour St-Jacques-t, ami arról híres, hogy Pascal itt végezte a barométeres kísérelteit. Pascal nagyon híres fizikus és matematikus, a nyomás mértékegysége is az ő nevét viseli (légköri nyomás: 101325 Pa). hu.wikipedia.org/wiki/Blaise_Pascal
Ezután jött a Pompidou központ. Ez egy olyan éptmény, amiben minden vezeték az épületen kívül megy. Kék színűek a levegővezetékek, sárga a villamosvezetékek, zöldek a vízvezetékek. Az emberi közlekedésre szánt területek vörösek. És persze rozsdamentes acélból vannak a szerkezeti elemek. A gond mindössze annyi, hogy x évente (x < 10) újra kell festeni az összeset, ami irdatlan költségessé teszi a fenntartást. Szerintem a tervezője úgy gondolta, hogy mivel az Eiffel tornyot sem fogadták el eleinte, majd ezt is el fogják idővel. Csak az a gond ezzel, hogy az Eiffel torony az akkori építészet csúcsa volt a maga vasszerkezetével, ami nem mondható el erről az épületről. Ami viszont tetszett, hogy a tetőre felvivő mozgólépcső is az épületen kívül megy, és a tetőn van egy nagyon jó kilátású étterem. Továbbá megnéztük még a modern művészetek múzeumát, de az továbbra sem a mi világunk.
Ezt követően a Bastille térre mentünk. Itt található a Colone de Juillet, egy 51,5 méteres bronz oszlop, tetején a szabadság "géniusza". Mögötte az Opéra de Paris Bastille, vagyis az új operaház. Ez egy zömök, köríves üveg, amely 2700 férőhellyel, és 5 színpaddal büszkélkedhet. Manapság itt vannak az operaelőadások.
Megnéztük a Place des Vosges-t, amit nem csak a párizsiak, hanem az ide látogatók nagy része is a világ legszebb terének tart. Igazából egy gyerekekkel zsúfolt térről van szó, amelyet egy nagyon szép régi ház vesz körbe (az egyikben lakott egykor Victor Hugo). Kicsit nézelődtünk, elemeztük az embereket. :)
Végül az Arsenal kikötőt néztük meg, majd a gumikerekű metróval jöttünk haza.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.