Hell week, Dead week, Exam week - az utolsó három hét az egyetemen a hivatalos megnevezés szerint. Az utolsó hét a vizsgák hete, ez nem meglepő, 1 hétre bezsúfolnak minden vizsgát, repeta nincs, ezt előzi meg a dead week, amikor tilos vizsgáztatni (ekkor készülünk fel a vizsgákra), így erre az időre rakják be a végső prezentációkat és a végső dokumentációk leadását. A hell week pedig szintén hasonló célt szolgál, de akkor még olyan tárgyakból íratnak zh-t, amiből nincs vizsga. Szóval ennek megfelelően a héten nem unatkoztam, és alig volt időm más dologokkal foglalkozni.
Már korábban írtam róla, hogy egyik tárgyban milyen király csoportba kerültem, ahol mindenki keményen dolgozott. Ez volt valószínűleg életem eddigi legjobb csoportmunkája. És ebből a szempontból rengeteget tanultam - furcsa módon, mi nekünk is kellett csoportmunkát csinálni, de soha sem volt szó olyanról, hogy válasszunk egy vezetőt, vagy minden fontosabb témának legyen felelőse, osszuk szét a munkát, és így tovább. Persze némely dolog magától kialakult, de nem volt effektív. Ellentétben ezzel, ahol egy 35 év körüli srác (aki egyébként a hadseregben helikopter pilóta) már az első találkozó előtt, az óra utáni rövid szóváltásból meghatározta, hogy kinek mi lesz a felelőssége. Ráadásul rengeteget dolgozott az anyagokon, baromi sokat lehet egy ilyen embertől tanulni. És ez persze minket is motivált. Végül sikerült egy olyan projektet összehozni, ami minden téren felülmúlta az összes idei és elmúlt évekbeli projektet a tanárok elmondása szerint. Jövőre folytatnunk is kell a részletekkel, úgyhogy még lesz vele teendő, de a helyzet most bíztató. A részleteket kihagyva, íme a két végső koncepció (ez az én művem kemény 2 nap alatt, de azért büszke vagyok rá):
Ezt követően már csak 1-2 esszét, 1 iszonyú nehéz assignmentet valamint némely dokumentációt kellett tökéletesíteni, és vége is lett a hétnek. A Bio Inspired Design tárgynak ha újra nekiállhatnék, akkor egészen máshogy csinálnám az itt szerzett csapatmunkával kapcsolatos tapasztalataimnak hála. De a végére sikerült motiválni őket is, és azért csak odatették magukat.
Pénteken este egy koncertre mentünk két Fulbrightos lánnyal, egy cseh lánnyal valamint a barátjával. Előre mondták, hogy ne nagyon tervezzek gyalogolni az állomástól, mert ami 10 percnek tűnik az akár több is lehet ha meg kell állni kipakolni a zsebeimet. Szóval már itthonról együtt mentünk, és tényleg: a koncert a gettó közepén volt nagyjából. Kajáltunk egyet, majd jöhetett a karácsonyi koncert, kórussal, zenekarral. Egyedüli szépséghiba volt, hogy a rendes teremben már nem volt hely, mivel az a nagyjából 200 hely hamar megtelt, így nyitottak egy előadó termhet, ahol kivetítőn nézhettük meg a hangfalról hallgathattuk. Így kb olyan volt, mint amikor a gépen hallgatok zenét, szóval nem rossz, de azért nem is egy igazi koncert. Mindenesetre így is jó volt, az ezt követő forralt borozás pedig még jobb.
Szombat reggel jóga, már szinte tradíció, lassan már azon gondolkozom, hogy kéne egy matracot szerezni így fejezve ki elkötelezettségem. Aztán rájövök, hogy ha lenne saját matracom akkor meg cipelni is kéne ilyen helyekre. Ioana talált egy jóga ruha boltot (mert úgy tűnik ekkora a piac rá) ahol minden szombaton reggel más-más tanár tart órát. És mivel ő még egy jóga tanári tanfolyamra is befizetett, így ott a helye - minket meg visz magával. Azért nem panaszkodhatunk. :) A jóga után pedig megleptük magunkat a Westmar melletti csokibolt forró csokijával. Igazi forró csoki, vagyis csokiból, konzisztensen, töményen. Két csokiba áztatott marshmallow-val kínálják. Azt hiszem egy hónapra meglett a csoki adagom. A bolt amúgy iszonyú drága csokikat árul, 1 x 1 x 1-es csokikocka 3 dollár (660 forint).
Másnap este pedig jöhetett az utolsó táncolós buli az évben. Elmentünk Atlanta egy délebbi részére, de viszonylag közel, így még az sem okozott gondot hogy a 6 fős taxiban 9-en voltunk. Találtunk egy olyan bárt, ahol a tipikus fekete rap zene szólt, de néha átváltott király zenékre, szóval amikor nem is volt annyira jó a zene, akkor is érdekes volt legalább. :)
Vasárnap gőzerővel készítettem a beadandóimat, hogy aztán hétfőn már a karácsonyi vásárlásé és pihenésé lehessen a főszerep. Ez a hét a vizsgahét, de mivel nincs vizsgám, így a mai beadandók beküldése után gyakorlatilag idénre végeztem az egyetemmel. Már csak 4-et kell aludni, és indulok Bostonba. És láttam egy "tipikus" plázamikulást is:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.