A helyi Fulbright bizottság szervezésében a hétvégén Chattanooga városába látogattunk! A velem történt dolgokat igyekszem röviden ám annál több képpel összefoglalni.
Szombat hajnalban ittlétem óta először 0 fok alatti hőmérsékletben indultunk útnak Atlantából Chattanooga felé, amely a Tennessee folyó partján elhelyezkedő szerény méretű, ám annál csábítóbb kis városka, ingyenes tömegközelekedéssel és csinos belvárossal. Itt található a University of Tennessee mellett többek között egy konferenciaközpont is, amelyhez kapcsolódóan kiépült luxusszállódák sora. Az út során Silvia (Kolumbia) megkínált egy otthonról hozott csemegével. Nem igazán tudom úgy körülírni, hogy jobban hangozzék: sült hangya királynőt ettem egy műanyag zacskóból, amit a fene sem tudja hogy sikerült az országba behoznia. Protein tartalmát még Bear Grylls is megirigyelné, viszont ízre nem éreztem túl sokat, ellenben jó ropogós volt. És állítólag a többi európaihoz képest extra rövid idő alatt sikerült túlesnem rajta. :)
Az első megálló egy nemzeti park volt a célállomás közelében, ahol egy csatamező történetét jártuk végig. Itt a nemzeti park - legalábbis amelyekben eddig jártam - nem a természeti értékek megőrzését jelenti, hanem sokkal inkább aszfaltozott utak halmaza, amelyen autóval végighaladva, helyenként kiszállva lehet nézelődni. Bár lehet egy Aggteleki Nemzeti Park után magasak voltak az elvárásaim. Miután eltöltöttünk néhány órát és megebédeltünk, továbbindultunk, és elfoglaltuk szobáinkat egy Mariott hotelben. Sok időnk nem maradt a megszokottnál jóval kényelmesebb ágyakban való heverészésre, mert 20 perc múlva már indultunk is egy közelben található Farm-ra, ahol egy cowboy showban volt részünk. Kezdésnek egy kis "cowboy kaviárt" ettünk, amelyet halat ugyan nem, ám annál több babot és kukoricát tartalmazott. Ezt követően volt egy showműsor, amit a helyiek a kedvünkért tanultak meg, majd a több fogásos vacsora következett. A vacsora végeztével pedig talán az egész túra legkirályabb része: a tánc.
A bátrabbak bementek egy faforgáccsal bélelt és amúgy valószínűleg lovak tárolására használt fészerbe, amely innentől az est hátralévő részében táncházként funkcionált. Olyan lakótárssal mint Ioana nem is volt kérdés, hogy megyek-e táncolni. :) Azt majd elfelejtettem írni, hogy mindeközben baromi hideg volt - úgyhogy letesztelhettem a télire vett kabátomat, és sajnálattal állapítottam meg, hogy ez nekem valószínűleg az igazi hideg időkre nem lesz elég. Szerencsére jövő héttől jön a felmelegedés, így még egy időre elnapolható a probléma orvoslása. De a tánc felmelegített, és baromi jó volt. Először tanultunk egyéni (például Cotton Eyed Joe), majd társas táncokat is, a helyiek vezetésével.
Másnap reggel megtapasztaltuk a szálloda elit reggelijét, amely a megszokott svédasztal és a látványkonyha keverékéből állt, majd elindultunk biciklivel felfedezni Chattanoogát. Keiko-val (Japán) az élre álltunk és a túravezetői tanfolyamon tanult összes trükköt felhasználva (oldalmetszés, iránymenet) bevettük a várost, minden pontot megtalálva és időben célba érve a meditárrán étterembe, ahová hivatalosak voltunk. Az ebéd után pedig indulás haza. Mindenki rendes volt, mindenkivel lehetett beszélgetni és érdekesek voltak, és baromi szerencsés vagyok, hogy Ioana a lakótársam!
Nagyon kellemes hétvége volt, és 3 hét után most van először az, hogy "jövő hétvégén" Atlantában leszek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.