Vagy Filadelfi, ahogy a repülőn a kijelző írta. Tehát az utam Pesten indult, ahol Anyuéktól való búcsú után az Air France gépével repültem Párizsba. Miután túlestem a biztonsági ellenőrzésen persze, mivel sikerült egy olyan nadrágban jönnöm, amin több a fém mint Vasemberben, így gyakorlatilag még a cipő talpbetéte alá is benéztek, hogy mi sípol ennyire. Az út egyébként gyorsan elment, mivel mostanság keveset aludtam, így gyakorlatilag az ételnek szánt ropi szerű dolog után én már aludtam is. Akkor ébredtem, amikor a kapitány bemondta, hogy leszállás, így még éppen idejében voltam, hogy elkezdjek kérődzeni, nehogy nagyon beduguljon a fülem. 

Párizsba ebédidőben érkeztem, így itt kajáltam is. Tök jó dolgot fedeztem fel a visszazárható műanyag zacskó képében. Ebben hűtötték a szendvicseket - amik egyébként nagyon guszták voltak -, és a tetejükön cipzár szerűen húzható zár van. Nagyjából ezzel el is ütöttem az átszállásra lévő 3 és fél órát, pláne, hogy már a gép indulása előtt 50 perccel elkezdték a beszállítást, mert hosszú volt a biztonsági ellenőrzés.

Szerencsére a csomagomat nem nyittatták ki velem. A nehézségek viszont itt kezdődtek, mert megbeszéltem egy spanyol sráccal, aki szintén az orientációra jön, hogy együtt repülünk, és így együtt foglaltunk szállást is Phillyben. Pontosabban ő foglalta. A gond az volt, hogy őt nem engedték felszállni a gépre, mert túl volt foglalva, és éppen ő volt az, aki később ért oda. Így jött a gépe, tehát nem tehetett róla. De azért a Delta eléggé keresztülhúzta a számításainkat. Maga az út egyébként remek volt, meleg kéztörlő kendő, meleg étel, desszertek, második meleg étel, fagyi, és mindenkinek egy kis számítógép, amin mi választhattuk ki, hogy mit szeretnénk látni. Megnéztem két filmet is, a Die Hard 5-öt és a Hobbitot. Ez utóbbi egyébként nekem tetszett, annak ellenére, hogy mindenki szerint rossz. A Die Hard 5 viszont nem volt méltó a sorozat hírnevére, kár is erről többet beszélni. Meg persze lehetett repülési infókat nézni, zenét hallgatni, játékokkal játszani. Még a gépen ki kellett tölteni egy vámos papírt, amit utána az bevándorlási hivatal embere pecsételt, és jött a vám. Úgy döntöttem, hogy nincs nálam elvámolandó, ezért a zöld sorba mentem, és nem is nézték meg így a csomagom. Persze megnézhették volna, de szerencsére nem kellett mindent szétbontani. Az alábbi képen az első pillantásom az új világra, valahol a kanadai határ környékén.

A philadelphiai reptéren kezdődött a vesszőfutás. Szerencsére otthon még indulás előtt felírtam a telefonszámot, és a hotelt sikerült is elérnem rajta, ám az emberünk minduntalan átkapcsolt a sofőrhöz, hogy megbeszéljük hogyan vesz fel. Neki viszont semmit sem értettem abból, amit mondott. Halk volt, és olyan akcentussal beszélt, amiről később kiderült, hogy indiai. Már vezetékesről is felhívtam (amihez persze pénzt kellett váltani, de a pénz váltó gép csak 1 dollárost fogadott el, ami persze a csomagom legmélyén volt), azon legalább értettem, hogy azt akarja, hogy menjek a 4-es zónába, és még valami red dologról hadovált. Persze azt sem tudtam még ekkor, hogy melyik terminálon vagyok. Lényeg a lényeg, hogy valami hatalmas szerencsével sikerült megtalálni egymást elég gyorsan (kimentem, és 5 perc múlva már ott is volt), és eljutni a hotelbe. Azért ekkor az én órámon már hajnali 2 volt, és eléggé ki voltam fáradva, míg itt csak este 8 óra felé járt. Persze a szálláson nem volt szabad egy ágyas szoba, így most egyedül vagyok a lefoglalt két ágyas szobában, ami egyébként 3 ágyasnak is jó lenne, mert van egy extra ágy benne. És arról nem is beszélek, hogy ezek a Queen size bedek akkorák, amiken 2 ember simán elfér. Szóval így nézve már egyből 5 személyes is lehetne a szoba. Egyébként tipikus amerikai elrendezés, felfelé kapcsolódó konnektorok, olyan hidegre állított légkondi, hogy azonnal ki kellett kapcsolnom, és még sorolhatnám. Este néztem egy kicsit a FOX-ot, tök jó, mert éppen Family Guyt adtak, és a TV-n még olyat is be lehetett kapcsolni, hogy feliratozza. Néztem amerikai focit is, de ez az utolsó emlékem, mielőtt bealudtam. A másik dolog, hogy versenyt futok az idővel, mert sajnos a laptopot nem tudom rádugni a csatlakozó átalakítójára. Ugyanarra az átalakítóra, amire a telefonom töltője rámegy. A laptop csatlakozója kicsit szélesebb, és így már nem jó neki, úgyhogy vennem kell egy másikat hamarosan. Itt most reggel 7 óra van, úgyhogy én indulok reggelizni. Hamarosan pedig vissza a reptérre, ahol majd felvesznek, és megyünk az orientációra. A képen Philadelphia, több kép pedig ha az áram kérdés megoldódott.