Üdv újra. Mostanság keveset írtam, mert nagyon sokat kellett tanulni. Gyakorlatilag aludni sem volt napi 8 órám, úgyhogy tényleg elfoglalt voltam. Ez most sincsen másképp, de úgy döntöttem, hogy le kell írnom amik történnek, mert később elfelejteném. A tovább után a vizsgák "élmény" beszámolója, majd a délutáni Péterékkel történő városnézés eredménye, képekkel :)
Először is ma voltak a vizsgák. Pontosabban 3 vizsga, majd jövő hétfőn folytatás következik. Az első egy prezentáció volt (szóbeli vizsga), viszonylag könnyen ment. A második Project Management nevű tárgy, az is jól sikerült. A harmadik, a programozás viszont már egy komolyabb vizsga volt. Adott volt egy vízben keletkező hullám harmadfokú, nemlineáris parciális differenciálegyenlete (gondolom van, aki már ettől a haját tépi), és ez volt a feladat bevetése. Nekem 20 percbe telt hogy felfogjam, hogy akkor most mi van? Utána ezt kellett numerikus módszerekkel megdolgozni. Diszkretizálás, hibaszámítás, és még ehhez hasonló dolgok. Továbbá meg volt adva két program, amikhez hozzá kellett írni néhány dolgot. Kezdjük ott, hogy mi parc. diffegyenleteket nem vettünk komolyan, innentől elég nagy falat volt. A franciák tudták szerintem, mert jóval magasabb a matematika szintjük nálunk. De múltkor egyik srác megkérdezte, hogy mi az a felhajtóerő. Másik nap pedig egy másik srác azt nem vágta, hogy mi az a CAD. Azért ez vicces, hiszem ők végzett BSc mérnökök. Tehát elvileg dolgozhatnának, sőt nyilván van aki ezt teszi. És ez az elit osztály, itt vannak a legjobbak, akik USA-ba szeretnének továbbtanulni. És nem tudják, hogy mi az a felhajtóerő. Persze mondhatnánk, hogy repülőgépészként még jó, hogy tudjuk mi, de a BME-n még a vegyészek is tudják ezt, sőt, a környezetmérnökök is. Végigcsináltam az ő 3. féléves áramlástanjukat is, és már ott volt róla szó. Szerintem a mi oktatásunk ebből a szempontból gyakorlatiasabb, pedig a magyar oktatás, pláne a BME oktatása gyakorlatlannak van kikiáltva.
A dolgozat után megbeszéltük a nemzetközi diákokkal, hogy ez azért úgy kicsit sok volt. A taiwani srác konkrétan üres lapot adott be. Utána vele mentem kajálni, erről majd máskor mesélek, mert nem rég ettem, és jobb bent, mint kint :)
Szóval. Délután valahogy így éreztem magam: www.youtube.com/watch Végre letettem a legnehezebb vizsgákat (bár baromi jó projecteket kell majd csinálnom, de arra sok idő van, szóval a nehezén így vagy úgy, de túl vagyok).
Írtam a Péteréknek, hogy ha van kedvük a társaságomhoz, akkor szívesen csatlakozom hozzájuk a városnézésben. Így 1 órával később már a Les Halles (erős h: lé áll)-nál találkoztunk. Megnéztük a St-Eustache templomot. Ez egy óriási templom, gyakorlatilag alig picivel marad el a Notre-Dame-tól. Bár nekem ez utóbbi jobban tetszett lehet, hogy csak azért, mert egy misével egybekötött templomnézésen voltam. Ez is nagy, ez is szép, de egy picit már túl nagy, és picit túl üres volt nekem. Kívülről viszont nagyon szép, sztárfotó is készült. Mellettem Máté, a fotós Péter.
Ezt követően betértünk a Forum des Halles-ba, ami egy hatalmas, föld alatti bevásárlóközpont. Olyan hatalmas, hogy -3. szintje is van, van benne persze mozi, uszoda, pálmaház, tényleg minden. A közepén egy kis tér van, ahol fiatalok bandáznak.
A fórum után elindultunk a legszimpatikusabb úton, spontán városnézés. Jártunk boltban, buszoztunk, megtaláltuk a Place des Vosges teret, ahol már Norbival jártam egyszer. A tér még mindig szép, bár még mindig nem látom benne azt, hogy miért ez sokak szerint, a világ legszebb tere. Tiszta, hangulatos, történelmi és egyben modern, így biztosan egyedi. A tér mellett mintha minden művész kiállításának egyszerre lett volna megnyitója, vörös szőnyegek, pezsgőző emberek odabent, érdekes festmények, szobrok, és alkotások. Egyik bolt előtt voltak kiállítva ezek a rugóacélból készült emberi testek, amik viccesen mozogtak, ha mozgásba hoztuk őket.
Tovább haladva egy csokiboltnál fényképeztem egy csokiból készült szaxofont. Mindenesetre lenyűgöző alkotás. Majd benéztünk egy vélhetően luxusétterembe, ahol a bejárattam szemben lévő akváriumban úszkált az esti vacsora (rák, homár, languszta, azt hiszem).
Ezt követően már nagyon zuhogott az eső, úgyhogy célba vettük a Port Royalt vacsorára. A Les Halles aluljáróban egy 14 fős vonószenekarba botlottunk, akik egyébként nagyon jók voltak.
Vacsora után tanakodtunk, hogy akkor holnap mi legyen. Végül arra jutottunk, hogy a Musée d'Orsay nyitva van este 9:30-ig, miért ne mennénk el oda. A múzeum érdekessége, hogy egy egykori vasúti pályaudvar épületében kapott helyet. Persze ezt karbantartják, szóval nem egy Nyugati-Pályaudvarnak kell elképzelni. És meglepően jó szobrok vannak ott, meg az egész olyan kifejezetten érdekes, és nem is hosszú, 1 óra alatt végigjárható. Még heverészni is lehet egy spéci kis holmin, miközben az ablakon át látjuk, ahogy a kinti óra hatalmas percmutatója mozog.
És akkor holnap következik a Rodin múzeum. És egy örömhír: kis családom 1 hét múlva jön látogatóba! :))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.