Az ötödik hét beszámolója következik.
Honvágyam van. Ma vasárnap van, már közel két hónapja vagyok itt, és nagyon hiányzik egy otthoni vasárnap: reggel 10-ig aludni, úgy kelni fel, hogy nincs semmi sürgős dolgom, szikrázóan süt a nap, és már érzem Anyu húslevesének az illatát.
Ma a port royal-i resto-u-ben ebédeltem, és nem hogy sorban állni nem kellett, hanem konkrétan én voltam ott egyedül. Az egész, közel 100 főt befogadni képes étteremben, ahova hétköznaponként csak az 30 perc, amíg sorban állok. Ki volt rakva 10 féle saláta, 8 féle pizza, hegyekben álltak a gyümölcsök, joghurtok, sajtok, és minden teljesen érintetlen volt. A 10 fős személyzet is csak nézelődött. És hiába bármilyen finom kaja, az otthoni húsleveshez semmi sem fogható.
A héten nem történt említésre méltó dolog. Bár a bank vezetője (?) írt egy emailt (?), hogy látták kaptam 100€-t a számlámra, és írjam már meg nekik, hogy kitől kaptam, ő mikor született, mi a kapcsolatom vele, és miért küldte. Mondjuk nincs tapasztalatom a francia bankokban, de nekik igazából miért jó ezt tudni? Válaszoltam nekik, hogy én utaltam a magyar számlámról, és minden adat megegyezik az enyémmel (amit ha tényleg a bank írta, akkor tudniuk kell). Erre írták, hogy lenne-e lehetőség találkoznunk a bank fiókban. Most itt vagyok, és gondolkodom továbbra is azon, hogy ez most így akkor mi?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.