A tegnapi napon volt a tavalyi évben kint járt Fulbright ösztöndíjasok beszámolója. Pontosabban a beszámolók fele, 10 ember volt most, és lesz még egy alkalom a jövőben. Nehezen leírható élmény volt - de azért megpróbálom. Szeretnék még írni az előző félévemről is és a mostani félév programjairól is egy-egy bejegyzést, csak az élet nem engedi, hogy elkapkodjam.
Mindenek előtt egy aktualitás: megérkezett a jóváhagyás Washingtonból az ösztöndíjainkra. Így már hivatalos. Amennyiben felvesznek valamelyik egyetemre, akkor kint fogok tanulni jövő szeptembertől. Ez majd február végén - március elején fog kiderülni. És lehet tervezni a látogatásokat. Március közepéig nem aggódom ezen a kérdésem.
Még egy aktualitás: a Fulbright élén vezetőváltás történt. Minket Dr. Brückner Huba vezetése alatt jelöltek az ösztöndíjra, nyugdíjazása után Dr. Jókay Károly váltotta.
Ő nyitotta meg a fórumot, ahol 10 volt ösztöndíjas beszélt a tapasztalatairól. Voltak köztük kifejezetten lebilincselő előadások is. A témák is igen sokszínűek voltak: Shakespeare drámáitól kezdve biomérnöki témán át egészen a diplomáciáig. Volt egy középiskolai tanárnő, aki előadása végén egy fényképen mutatta be, az ösztöndíja egyik eredményét: megismert egy amerikai férfit, akivel azóta már összeházasodtak, és itthon élnek. Az est egyik legjobb előadása egy volt BME-s doktoranduszé volt, aki azóta már a CEU doktorandusza. A kognitív tudományokat mindig is érdekesnek találtam, kifejezetten az aggyal foglalkozó részeket. A kutatása lényege, ha jól értettem, az volt, hogy az agyunk más területe aktiválódik, amikor metaforaként gondolunk egy szóra, mint amikor eredeti jelentésében. Tehát ha azt mondjuk, hogy Napóleon nagy ember volt, akkor más területet használunk, mint ha arra gondolnánk, hogy ő egy fizikailag nagy ember. (Napóleont 160 centi körülire becsülik.) És ezt ki lehet mutatni. Emlékeztetett ez az Emberi Emlékezet c. tárgyamra, amelyen tátott szájjal csodáltam, hogy az agyunkkal kapcsolatosan mennyire kevés dolgot tudunk, és mennyire sok meglepő dolgot tartogat még.
A fórum számomra még sok érdekes előadást tartogatott. Egyike volt ezeknek egy fiatal Corvinuson MSc tanulmányokat folytató srác (azt nem tudom, hogy nálam fiatalabb-e, de elvileg ő az egyik legfiatalabb Fulbright ösztöndíjas). Ő New York közelében volt, és nemzetközi kapcsolatokkal - főképp diplomáciával foglalkozik. Rengeteg emberrel találkozott, Fulbright szenátor feleségétől kezdve, Shaquille O'Neal kosárlegendán át a belga királynőig. A beszámolója gyakorlatilag képekből állt, amiket azokkal készített, akikkel találkozott. Fulbright ösztöndíjasként bemehetett a világ leghíresebb katonai akadémiájára, amelybe még az amerikaiak közül sem engednek be bárkit. Ez a West Point.
Még sok érdekes előadás volt, egy biológust hallottam számomra elképzelhetetlen átéléssel beszélni az álkérészekről, legalábbis mi erre fordítottuk le azt az állatnevet, amiről beszélt. Szerintem nem kell mindenhez érteni - nem is lehet - de ebben a témában is meg lehet látni a szépet. Mindig mindenben meg lehet, ha olyan mondja el, aki valóban szereti és érti a témát. Gondolkodtam azon, hogy vajon 2 év múlva, amikor én már újra itthon leszek, akkor hogy fogok kinézni, amint kint állok. Vajon lesznek-e ilyen eredményeim, mint közülük sokaknak, és vajon elő fogom-e tudni adni úgy a témámat, hogy az még a témát kevésbé ismerők számára is érthető legyen. Remélem, hogy igen.
És ami a legjobb volt: találkoztam egy lánnyal, aki szintén most Fulbrightos, és olvasta a blogomat. Köszönet persze mindenki másnak is, aki olvas. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.