Kicsit rendhagyó poszt lesz ez, mert nem valami esemény megörökítése a cél, mint általában szokott lenni, hanem egy felmérésről szeretnék beszámolni, amiben én is részt vettem.
Ez a felmérés végzős egyetemistákat vizsgált Európa szerte és arra volt kíváncsi, hogy mennyire látjuk derűsen a jövőnket. Összehasonlítva a különböző országokat kirajzolódnak bizonyos tendenciák, amik szerintem annyira nem is meglepőek, de mindenesetre érdekesek.
27 európai ország 1150 egyeteméről töltötte ki 530,000 hallgató a kérdőívet, amely alapján a reprezentatívnak mondható eredményeket közzétették. Az eredmények közül szemezgetek.
Kérdés volt a felmérés során, hogy a kérdezett milyen tanuló. Nem azért említem ezt, mert konkrét eredményeket szeretnék írni arról, hogy kik töltötték ki. Feltételezem azt, hogy egyformán voltak a kérdőív kitöltői között úgy gyengébb, mint kiváló tanulók. Mivel sokan kitöltötték, ezért szerintem jogos azt feltételezni, hogy hasonló megoszlásban töltötték ki jobb és kevésbé jobb tanulók is Európa szerte: ennek ellenére, kimagaslóan sok magát átlagosnak mondó magyar van: szinte minden 2. tanuló átlagosnak gondolja magát, az EU átlagos 40 %-hoz képest. Egyetemével és a választott szakával viszont az itthon tanulók döntő többsége elégedett, főleg az EU többi részével összehasonlítva.
A magyar egyetemisták közül egyébként csak picivel aggódnak többen a jövőbeli elhelyezkedésük miatt, mint európai társaink között. Valamint kevesebb ember tartózkodott ebben a kérdésben nálunk, tehát összességében biztosan állítható, hogy többet foglalkozunk már egyetem alatt a jövőbeli elhelyezkedési lehetőségekkel. Az első állásra mi 4-5 hónap keresés után remélünk ráakadni, amit én nagyon soknak tartok. Még így is kevesebb, mint mondjuk a válság által erősen megviselt Spanyolországban, Olaszországban, a csőd közeli görögöknél, vagy a bevándorlókban hemzsegő Angliában. Az északi országok ebből a szempontból sem állnak rosszul. De közel sem olyan jól, mint a várható fizetésben.
A végére hagytam a legérdekesebbet: becsült bruttó kezdő fizetés és a heti munkaórák számát összehasonlító diagram. Leolvasható, hogy az EU átlag évi 22500 € körül van, ami 285-ös euróval számolva havi 535 ezer forintos bruttó fizetést jelent. Itthon ezzel szemben a végzettek havi 210 ezer forintos bruttóra számítanak, és az EU átlagnál kevesebb munkára. Magyarországnál csak Bulgáriában kevesebb a várható fizetés. Az északi országok azonban ismét érdekesek lehetnek: Finnországban úgy lehet havi 830,000 forint bruttót keresni, hogy még kevesebbet is kell dolgozni, mint itthon. A Svédországban végzettek a finneknél átlagosan heti 2 órával több munkára számíthatnak hasonló fizetésért. Cserébe Svédország olcsóbb (Nándi tapasztalatai szerint), tehát a pénzből jobban ki lehet jönni. Ő náluk még többet lehet keresni Franciaországban, amin nem lepődöm meg: amikor kint tanultam, évfolyamtársaim azt mondták, hogy ők havi 3000 € (855,000 forint) alatti fizetésért nem kezdenének el dolgozni. Persze ahol 1500 € a minimálbér, ott ez reális. Dániában egy egyetemről kilépő ember már 1,250,000 forintos bruttó fizetésre számíthat, Norvégiában pedig még többre, ráadásul kevesebb munkával. A csúcstartó Svájc, ahol a frissen végzettek havi 1,600,000 forintos fizetésre számítanak heti 45 óra munkáért cserébe.
Az optimista végkövetkeztetés az lehet, hogy legalább van még hova fejlődnünk ezen a téren.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.