Voilà ma vie!

Elérkezett az utolsó nagy állomásunk: San Francisco. Itt két napot töltöttünk, ami a többi helyhez képest talán soknak tűnhet, de szép élményekkel gazdagodtunk ebben a start-up városban. Bár nem indult minden zökkenőmentesen.

A kaliforniai teleregény utolsó előtti fejezete következik. Érdekesség, hogy amikor ezt írom már rég aludnom kellene, mivel holnap indulok az El-Caminóra Nándival. Másik érdekesség, hogy amikor viszont ti ezt olvassátok (mivel úgy időzítem, hogy 1-2 naponta jöjjenek a fejezetek), akkor viszont már bőven ott leszünk, mi több, ha minden jól megy már Pamplona után gyaloglunk, ahol láttuk például a bikafuttatást is. Talán már egy-két vízhólyagon is túl leszünk eddigre, és készítünk egy videó-blogot, amit majd hazaérkezésünk után megvágunk. Szóval most érdemes ránk nézni, mert ha eddig minden rendben volt, akkor innentől már minden rendben is lesz. :)

Kaliforniai kalandjainkat viszont ott hagytam abba, hogy Bakersfieldből elindultunk az 1-es út felé, pontosabban a Morro beach-re. Az idő továbbra sem volt kegyes, de a parton lévő sok növényre gyűlő légy-szerű állatok legalább abban is meggátoltak minket, hogy napozni kifeküdjünk, ha már az sütött. De láttunk szörfös lányokat, illetve egy gyönyörű sziklát, amely megfogott egy felhőt, és ez az összhatás tényleg fényképekre illő látványt nyújtott. Ahogy innen északabbra mentünk pedig egyre nehezebbé is vált a fürdés, mivel a víz rendesen elkezdett hűlni. Egyébként ez egy nagyon szép megálló hely, feltétlenül ajánlom.

Utunk utolsó előtti nevesebb városába érkezve azonnal megtapasztalhattuk azt, amiért LA legendás: olyan hatalmas forgalomba kerültünk, amilyet még nem pipáltunk. Bár eleinte nagyon megosztott véleményeket hallottam a városról, az emberek döntő többségének nem tetszett, mivel koszosnak találták rengeteg hajléktalannal, gettókkal, és hatalmas távolságokkal. Ebből kiindulva már előző este egy haditervet készítettem arról, hogy a meghatározott nevezetességeket milyen sorrendben keressük fel, valamint netes utánajárás után ezt még tovább finomítottam. A végére büszke voltam a tervre, és máig az vagyok, ha visszagondolok arra, hogy tökéletesen sikerült is végrehajtani azt. Lehet ezért, de nekem tetszett az Angyalok Városa.

Utunk felnél jártunk és már eddig is rengeteg mindent láttunk, de most következett az a rész, amikor elkezdünk a Kalifornia nyugati partját szegélyező Csendes-óceán felé menni, majd az 1-es úton északi irányba haladva visszaérkezünk San Franciscoba, ahol minden kezdődött. A Grand Canyonban dél után végeztünk, így az eredeti programhoz képest egy picit elmaradásban voltunk, tehát nem igazán vált tarthatóvá, hogy este már Palm Springs (LA) környékén legyünk. De talán e nélkül nem kellett volna alternatív tervet kitalálnunk, és nem láttuk volna soha a Joshua fákat sem.

Vegasba este érkeztünk a Death Valley után, így kellően át voltunk sülve és fáradtak is voltunk már az estére. Hosszú programot nem is terveztün, de egy kis városnézés és szerencsejáték azért így is összejött. Vegasba érve Évi blogját vettem elő, akinek tanácsait egyébként később San Franciscóban is megfogadtuk - nem kis örömünkre.

Autós kalandunk ott folytatódott, hogy a 2. Yosemite nap után megérkeztünk Fresno városába, ahol az estét terveztük eltölteni. Ez volt az első alkalom, hogy már a szálláshoz navigáltunk, és ránéztünk, mielőtt valójában lefoglaltuk volna. 

Az elmúlt időszakban kevesebbet írtam (ami azt illeti semmit), mivel itthon vagyok, így volt időm sokaknak mesélni. Viszont elfelejtettem azt, hogy ha nem írom le a dolgokat, akkor valószínűleg évek múlva már nem fogok mindenre emlékezni. Nagyon valószínű, hogy már most sem emlékszem mindenre, de jobb később, mint soha.

A kaliforniai kirándulás első felvonása következik!

Egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Kétségtelen, hogy életem egyik legjobb időszaka közeledik most a végéhez, de ez után is rengeteg jó dolog vár rám, ráadásul jövő augusztustól ugyanitt folytatódik minden - csak sajnos nem ugyanezekkel az emberekkel.

Az elmúlt egy hét legnagyobb eseménye (számomra) a szülinapom volt, melyre a barátaim egy meglepetés bulit szerveztek nekem. Ezen felül a hét csak a suliról szólt, ezt a hetet "Hell Week"-nek nevezik GT-es körökben, ami az én életemben úgy nyilvánult meg, hogy hétfő délután annyira ráértem, hogy olvasgattam a könyvemet, gitároztam, sportoltam, pihentem. Kedd reggeltől pedig mint egy nyári zivatar szakadt a nyakamba minden tennivaló.

A csütörtöki akusztika vizsga után sincs még megállás, az egyik legkeményebb hét jön: 3 projekt leadási határideje esik a következő hétre. Utána 1 lazább hét (illetve opcionálisan pót leadások), majd vizsgák. És el is telt ez a félév, jöhet Kalifornia, és a nyár! Nagyon izgatott vagyok, ha csak rágondolok. Életem egyik legjobb nyara jön. Bár egy nyár, ami magába foglal 2 hét Kaliforniát, 1 hónap Pestet, 5 nap Brüsszelt, 1 hónap El-Caminót és 1 hét Szigetközt nem hiszem, hogy bármilyen szinten is összehasonlítható lenne egy átlagos nyárral. :)